A legjobb Meta Quest 3 játékok, amelyeket most érdemes beszerezni – 2. rész
Ahogy ígértük, folytatjuk a legmenőbb VR játékok bemutatását. Az inspirációt Adam Mathew, az IGN újságírója adta, aki minden kétséget kizárólag otthon van a VR világában, így érdemes figyelembe venni a tapasztalatait! Az eredeti angol nyelvű cikket itt találjátok, az első 5 játék magyar fordítását ebben a blogbejegyzésben olvashatjátok, most pedig következzen a második 5 játék.
Nyolcvanas évek gyermekeként a szellemfogó csapda, a PKE-mérő és a pozitronütköztető használata szerepelt a bakancslistámon, közvetlenül Luke Skywalker fénykardja és Indy ostora mellett. A VR varázslatának köszönhetően nemcsak, hogy megélheted ezt a fantáziát, hanem akár 4 játékos kooperatív módban is részt vehetsz, így beszervezhetsz néhány barátot, hogy (képzeletbeli és tiszteletbeli) Stantz, Spengler és Zeddemore legyenek. Vagy egyszerűen csak magányosan lehetsz Venkman egy meglehetősen hosszú kampány során.
Ezzel együtt ez nem az apád korabeli Szellemirtók; inkább egy kortárs tisztelgés friss szereplőgárdával, San Francisco háttérrel és egy Sega Bass Fishing hozzáállással a munkához. Hiszen alapvetően erről szól a "szellemvadászat", hogy követed a prédádat, horogra akasztod, majd behúzod a csapdába. Ráadásul a megjelenés óta rengeteg új tartalmat kapott, amelyek közül sok ingyenes.
Teljes mértékben hiszem, hogy a következő élet purgatóriuma valóban takarítói feladatokból fog állni. Azonban, ha ez olyan lesz, mint a Hellsweeper VR – a démonölő, szörnyetegpusztító hatalmi fantázia – akkor arra most feliratkozok. Az Infernal Lands-en keresztül vezet minket Twain-ben egy bölcsen viccelődő bogár, amit a fülünkbe dugtunk, és a Hellsweeper gyorsan egy kielégítő, gravitációt meghazudtoló keverékké válik az alacsony lőszermennyiségű, de nagy mozgékonyságú lövöldözésnek és a technikákban gazdag kardharcnak hála.
A harc legjobb része, hogy te találod meg a megoldásokat. Szükséged van arra, hogy valakit leteríts? Használd a megfelelő kézmozdulatot egy szép pallos megidézéséhez, vagy egyszerűen tépd le egy legyőzött ellenfél Wolverine-karomszerű alkarját. Ugyanígy, a bestiális hatlövetűdhöz végtelen mennyiségű lőszert hívhatsz elő a semmiből, és ha már szóba került a bullet-time, lassíthatod az időt, hogy lélegzethez juss, miközben Sariento bukfencet vetsz egy egyébként magas oktánszámú tűzharc felett. Ha figyelembe vesszük a keresztplatformos többjátékos módot és a zseniális mechanikai interakciókat – például a telekinézised kihasználásával fegyveredet egy méterrel elérhető távolságon túlra lövöd – akkor a Hellsweeper a legmennyeibb pokoljáró élmény, amit a Doom VFR óta megtapasztaltam.
A nap enyhe kifejezése: ennek a 3D-s fejtörőnek nagyon-nagyon nehéz dolga van a robbanásokkal teli lövöldözős játékok és az RPG-k kardforgatói között, amelyek dominálják ezt a listát. Ennek ellenére és személyes tapasztalat alapján, mégis folyamatosan visszatérek a Puzzling Places-hez egy gyors időtöltésre. Leginkább azért, mert nem igényel nagy sávszélességet, és szórakoztat, amíg letöltöm a következő játékomat.
Amellett, hogy van egy praktikus be- és kikapcsolódási lehetőség, amely könnyedén megőrzi a haladásodat egy 25-től 1000 darabos rejtvényben, a Puzzling Places mindenki számára szórakoztató, és nincs szinte semmilyen belépési akadály. Fogj meg robbanásszerűen széthullott épületeket vagy mindennapi tárgyakat, csavard meg, nyomd össze őket, hallgasd a kielégítő kattogást, néhány környezeti hangeffektust, és érezd az apró endorfinlökést – ennél egyszerűbb nem is lehetne. Ráadásul egy nemrégiben megjelent keresztplatformos többjátékos frissítés lehetővé teszi, hogy egy nyugodt virtuális térben osztozz egy hasonló gondolkodású kirakóval!
Ki gondolta volna, hogy egy játék, amelyben dobolással siettetjük egy viking hajó eljutását a végítéletig, ilyen... „evezetes” lehet? Ami engem illet, már eleve készen álltam erre, köszönhetően a Drums Rock démonvadász kalandjainak. Azonban a Ragnarock magasabb produkciós értékekkel büszkélkedhet, több feloldható tartalommal kecsegtet, és egy 30 dalos, egyedi, nem mainstream, de rendkívül ütős zeneszámokból álló soundtrack-kel rendelkezik.
Míg a Drums Rock esetében gyakran úgy éreztem, mintha egy pedál nélküli, zenekar nélküli, haverok nélküli VR Rock Band 4-et játszanék, a Ragnarock egy odüsszeia egy olyan setlisttel, amely tele van vagány tengeri nótákkal, power metállal és kelta rockkal, amelyeket máskülönben soha nem hallgattam volna – márpedig mint kiderült, imádom őket! A döntő tényező: egyedi dalok támogatása (!!!), hatjátékos keresztplatformos többjátékos mód és ranglisták, amelyek órákra lekötnek, miközben a kombókat hajszolod.
Valóban, ez az egyik első Meta exkluzív cím, amely miatt őrülten féltékeny voltam, amíg nem szereztem magamnak egy MQ2-t. Azt lehetne mondani, hogy ez az irigység már nem érvényes, mióta a Resident Evil 4 Remake VR támogatást kapott a PS VR2-re, de ez hibás állítás lenne. Mert bár az a mutatósabb verzió grafikailag fel lett turbózva, egy kulcsfontosságú területen gyengébb – nincs VR funkció a pontverseny Mercenaries módhoz.
Ezen túlmenően, ez a Meta kiadás még mindig kiváló mestermunka, amely messze túlmutat a perspektíva váltásán harmadik személyből. A kábító hatású kettős fegyverforgatás (különösen a kés és pisztoly használatával) új harci lehetőségeket nyit meg. Ráadásul a láncfűrészes hordáktól való folyamatos, kétségbeesett hátrálás közben, miközben 1:1-ben újratöltöd a puskát – patronról patronra és pumpáról pumpára – soha nem látott mértékben növeli a feszültséget. Összegzés: készíts helyet a képzeletbeli bőröndödben ennek a játéknak!
Folytatás következik!